Az aradi vértanúk emléke előtt tisztelegtek pénteken Pásztón, ahol október 6-a alkalmából az 1848-49-es forradalom és szabadságharc másik jeles alakja, Petőfi Sándor mellszobrát is felszentelték.
Farkas Attila polgármester a költő szobránál felidézte: szintén egy szimbolikus dátumon, július 31-én helyezték el az alkotást, hiszen Petőfi 1849-ben ezen a napon tűnt el Segesvár mellett. Arról, hogy mi történt vele, megoszlanak a történészek véleményei: egyesek szerint a csatában esett el, míg mások úgy vélik, a cári orosz hadsereg magával hurcolta Szibériába, ahol jóval később, száműzetésben hunyt el. A nyári átadáson még nem teljes a szobor, ám mára a felirat is elkészült, most pedig egy újabb jelentős napon, október 6-án áldják meg – fejtette ki a városvezető. A költő mellszobrát Németh Sándor plébános áldotta meg.
Életüket adták a szabad hazáért
Az aradi vértanúk előtt tisztelgő, a Polgármesteri Hivatal előtti ’48-as emlékműnél tartott ünnepséget a Zsigmond Király Általános Iskola tanulója, Bognár Hanna nyitotta meg Tóth Árpád – Arad című versével, ezt követően Farkas Attila osztotta meg gondolatait.
A városvezető felidézte: miután az európai uralkodók sorra leverték a forradalmakat, 1848 nyarán Bécs a magyarok ellen fordult. A szabadságharc egy év után, 1849 júniusában érkezett fordulópontjához: Ferenc József császár parancsára ekkor támadt Magyarországra a majdnem 200 ezres orosz haderő és a 70 ezer katonát számláló osztrák csapat. A magyarok abban bíztak, képesek lesznek annyira lelassítani az előretörést, hogy Nyugat –Európa felfigyeljen rájuk.
Mint Farkas Attila fogalmazott, Kossuthék naivan hittek abban, hogy ha kitartanak, Anglia és Franciaország nem fogja szó nélkül hagyni az oroszok beavatkozását és kikényszerítik az intervenció felfüggesztését. A nyugat viszont akkor sem segített, ahogyan később, 1956-ban sem – mondta a polgármester, hozzátéve: úgy véli, balga ember az, aki azt hiszi napjainkban is, hogy önzetlenül, érdek nélkül segítenek nekünk bármiben is.
Pásztó első embere úgy folytatta: a halálos ítéletek értelmi szerzői és azok végrehajtói úgy vélték, a megtorlás elrettentő példaként áll majd a szabadság után áhítozó nemzet elé. Tévedtek, hiszen nem voltak azzal tisztában, hogy a pusztítások, kivégzések, megalázások, az elnyomás és a bosszúhadjárat ellenére a forradalom és szabadságharc hősei által képviselt értékek kitörölhetetlenül gyökeret vertek a magyarságban. Erőt adtak népünknek arra, hogy a szabadság iránti vágyunk következtében szembeforduljunk egy olyan zsarnoki hatalommal, mely a törvényeket nem tisztelve kívánta ráerőszakolni akaratát a magyarságra – emelte ki Farkas Attila.
A polgármester aláhúzta: ne feledjük, hogy az aradi vértanúk életükkel – legfőképp azzal, amiért életüket adták – példát mutatnak nekünk.
Hőseinktől megtanulhattuk, hogy egy megálmodott szabad országért tennünk kell, határozottan fel kell lépnünk azokkal szemben, akik meg akarnak fosztani bennünket szabadságunktól, és ezzel tartozunk utódainknak is – fogalmazott a városvezető. Farkas Attila arról is beszélt: nekünk, magyaroknak nehéz sorsot szánt a történelem, de mi sose adtuk fel. Nem egyszer csak magunkra számíthattunk, és nem csak saját nemzetünket, de Európát is nekünk kellett megvédeni, ahogy most is.
A polgármester végezetül hangsúlyozta: az aradi vértanúk bátor kiállása bizonyíték arra, hogy a forradalomban megteremtődött, a szabadságharcban megerősödött, a császári megtorlás borzalmában pedig véglegessé, szilárddá vált nemzetünk.
A kivégzések nem megszüntették, hanem megerősítették hazánk polgáraiban a nemzeti összetartozás érzését. Hajtsunk hát fejet a vértanúk előtt, és vegyünk példát helytállásukról, tisztességükről, becsületükről, mint ahogy emlékezzünk meg a szintén október 6-án, Pesten kivégzett első magyar miniszterelnökről, gróf Batthyány Lajosról, majd Kazinczy Lajosról és a későbbi megtorlások áldozatairól is – zárta sorait Farkas Attila.
A polgármester megemlékező beszéde után Reményik Sándor- A szobor helyén című versét hallhatták a résztvevők a Zsigmond Király Általános Iskola diákja, Kiss Fiorella Hanna előadásában, majd az Apraja Néptánccsoport adott műsort. Az ünnepség végül az emlékezés virágainak elhelyezésével zárult.
